EGO.

Mindenkinek van. De mennyi? Egészséges? Káros? Könnyű beismerni, ha valakinek több, vagy épp kevesebb van? Teher, vagy áldás? Van arany középút? Együtt jár az önbizalom és az ego?

Mi az ego egyáltalán?

A hivatalos verzió a következő: "Mindaz, amit egy ember saját magával azonosít, magára vonatkozóan tudatában megél, beleértve testének (olykor megnövelt) határait is. Az ego kívülről nézve ezzel (ti. az ember saját énképével) nem esik egybe, tartalmáról, határairól, méretéről stb. az egyén viselkedéséből lehet következtetni.

Az éntudat és a tudat közti különbség - tanult különbség, vagyis az ego-t az ember élete során alakítja a környezettel folytatott dialógusban (interakcióban). Az én önmagát leginkább érzelmei révén azonosítja, azzal tartja magát azonosnak, amivel azonosul, vagyis olyan értékekkel, tulajdonságokkal és "képpel", amely rendszerint pozitív tartalmakat takar. A negatív énkép az ember önmaga elleni agressziójához vezethet, ezért nem számít egészséges vagy kívánatos állapotnak."

Minden korban másként éljük meg, másként értelmezzük. Fiatalként talán nem is tudjuk, hogy mi az az ego, hogy ezt hogy lehet kezelni, hogy igenis kell kezelni, hogy helyén kell kezelni és igenis fontos, hogy legyen, és el is kell fogadni.

Attól, hogy valaki elismeri, hogy igenis van Ego-ja, még nem feltétlen egoista. Nem biztos, hogy többet képzel magáról, mint ami. Lehet, csak tisztában van önmagával. Ehhez szerintem el kell telnie egy bizonyos időnek, meg kell élni egy bizonyos kort, ami nem kell, hogy időskor legyen, de el kell érni azt a szintet, amikor már elengedjük azt a kényszert, hogy mindenki szeressen minket. Amikor nem az a legfontosabb, hogy ki mit gondol rólunk, vagy amikor elengedjük egy bizonyos szintig, hogy hogy nézünk ki, és leginkább, hogy ne azzal foglalkozzunk, kinek mennyivel és miért van több. Saját magunk leszünk a lényeg, hogy a mi életünk mennyire teljes, hiányzik-e valami, és mit tehetünk annak érdekében, hogy még jobb legyen? (Ezt most nem feltétlenül anyagilag értem. Nyilván kell hozzá egy normál anyagi helyzet, különben valóban a pénz miatti állandó rágódás fog mindent felemészteni. Energiát, kedélyállapotot, kapcsolatokat, egészséget. Nem vitatom, fontos az anyagi biztonság. Bárcsak mindenkinek megadatna.)

Mi kell ahhoz, hogy az ember kiteljesedjen, hogy megvalósítsa és vállalja önmagát, hogy másoknak példát mutathasson? Önbizalom és ego. Amikor minden helyzetben azt keresi, mi a jó, hogy lehet jobb, és nem azt, hogy mennyire nem sikerült valami. Amikor vállaljuk, ami már régóta dédelgetett álmunk volt, és elkezdünk tenni érte. Az első lépések a legnehezebbek, az első lépéseknél még bizonytalanok vagyunk. Vajon tényleg jó ötlet? Mit fognak szólni mások? Biztos jól csinálom, amit és ahogy csinálok? Aztán amikor jönnek az első visszajelzések, amikor látjuk előrehaladni a dolgok és egyre világosabban rajzolódik ki, hogy mi lesz belőle, hogy mi lehet belőle, már nem kételkedünk, csináljuk önbizalommal a dolgot, és bátran vállaljuk fel mások előtt is. Ehhez kell az ego. Nagyon kell. Ha a pozitív visszajelzések között érkezik egy-egy negatív is, nem szabad, hogy elbizonytalanítson minket. Ha az ego rendben van, akkor nem fogja engedni. Igenis végig visszük azt, amit kitaláltunk, tartson, ameddig tart. Legyen szó egy új vállalkozásról, egy munkahelyváltásról, új életmódról, sportról, legyen szó arról, hogy valaki könyvet ír, vagy mondjuk arról, hogy blogírásba kezdjen. Mindegy.

Egy sikeres üzletember hogy tehette volna a cégét sikeressé, ha minden kritikánál vagy akadálynál visszafordul? De az átlagember életében is rengeteg példa van, és lehet nem is tudjuk, hogy köze van egy egészséges önbizalomhoz? Egy szülő hogy nevelhetné magabiztosnak a gyermekét, ha nem hisz saját magában? Ha állandóan csak a kétely, a rettegés van jelen a saját életében? Hogyan tanulhatja meg a gyerek, hogy higgyen magában akkor is, ha a többi gyerek magasabb, erősebb, kreatívabb, mint ő, ha a szülőtől nem tanul önbizalmat? Ha egy nő állandóan csak azon gyötrődik, hogy túl vékony, vagy kövér, és soha nem elégedett önmagával, vagy épp állandóan sanyargatja magát, hogy adhatna át önbizalmat a saját lányának?

Legyünk magabiztosak, legyen önbizalmunk, és igen, legyen egy egészséges egonk, hogy elhiggyük azt, képesek vagyunk rá, merthogy valóban azok vagyunk.

Mint mindennel, ezzel is túlzásba lehet esni, de ha valaki helyén kezeli, akkor az előnyére fordíthatja. Szerintem az ego fejleszthető, talán tanulható is. Ha minden pozitív történést az életünkben sikerként könyvelünk el, felépülhet az önbizalom is.

Vizsgáljuk meg magunkat, csak magunkat, kicsit ismerjük meg az énünket. Hátha segít, és sokkal pozitívabbak, bátrabbak leszünk, talán új távlatok, tervek és célok fogalmazódnak meg bennünk. Az sosem baj...

Szóval ego-ra fel ;)